4. part

Sziasztok!
Sajnálom, hogy csak most tudtam jelentkezni. Igazából lazulgattam meg minden, nem is fogom semmire... elragadott a nyári pihenés. Remélem élvezed majd a bejegyzést!:)
Ölel-csókol Emília



Nagyon szeretem azokat a perceket, amikor ülök a kertünkben és a a fülemben szól a zene. Ugyan semmit sem csinálok, de mégis nagyon élvezem, hogy a pillangók a fejem körül szállnak, egy-egy madár a fűben keresgél mellettem és, hogy a kutyám az ölemben lustizik. De mégis. Nem egy számot hallgatok, szóval mikor éppen egy dal felcsendül rögtön leszűröm, hogy ki az előadó és érdemes-e meghallgatni vagy forgassam a szemem és átpörgessem.
Sok előadót ismerek ugyanis ha tanulok, eszem, pihenek, kutyát sétáltatok, biciklizem zenét hallgatok. Mindig másat. Igaz, kedvencem Beyonce, de azért nyitott vagyok másra is. Általában a szomorúakat szeretem mert azok megnyugtatnak. Ugyanakkor felidegesítem magam, hogy valakinek a szerelem a legnagyobb problémája. Én suliidőben hajnal kettőig küszködöm a matekkal ők meg négy percen keresztül azon rinyálnak, hogy elhagyták őket. Hm, nos, igen. Ha a hülyeség fájna ordítanék...
Sokan kérdezték már e-mailokban, hogy voltam-e már szerelmes. És ha igen, hogy írhattam le így azokat a dolgokat az előző részben. Nos, voltam már szerelmes. Egyszer. De az tényleg az volt. Heteket töltöttem a szobámban sötétben, csak mert rájöttem, hogy amit én érzek egy barom iránt, sosem lehet nyilvános. Ő menő, én csak egy vagyok a sok lány közül, szóval nem lehet ilyen egyszerű ez a dolog.
De én sem vagyok hülye... Kitaláltam magamnak egy szlogent, azt mondogattam és bevált. "Egyszer élünk, nyald a fagyit!" Nem is tudom. Amikor terveztem a fagyira gondoltam, tehát biztos ezért nem lett az "Egyszer élünk!!" simán. Nem nyafogok egy fiún. Mi értelme?! Ronda vagyok? Kövér vagyok? Jaj Istenem, ilyen lettem. Nem lehet mindenki szépségkirálynő! Ez van. Majd lesznek macskáim! Ennyi!
Ott tartottam, hogy a zene a mindenem. Az előadó kinézetére teszek egy nagyot!
Kedves Nicki Minaj!
Imádom ahogyan énekelsz, de könyörgöm! Már a feneked akkora, hogy lassan egy normál méretű ajtón be sem férsz. A hajad színe naponta változik. Olyan akár egy......................



SZIVÁRVÁNY!
Kétségtelen, hogy fel figyel rád mindenki, a Pound The Alarm című dalodban 1:46 résznél nincs feltűnő sminked és mégis milyen szép vagy.
Na de nem azért jöttem ide, hogy Nickit szidjam, hanem azért, hogy megmutassam, milyen fejeket vágok zene hallgatás közben. Tessék:

KATT IDE


Remélem tetszett! Nézz körül az oldalon! Chatelj, kérdezz, iratkozz!:)
Ölel-csókol Emilía

3.part

Minden kedves látogatónak figyelmébe ajánlanám, hogy a blog archívuma megújult. Kérhettek chatben kritikát, vagy akár kérdezgethettek is! Remélem élvezitek az életem kellemetlen pillanatait (na jó, a fejemben jobban hangzott...) és nagyokat nevettek, mert higgyétek el, ezek valóban megtörtént dolgok és még én is néha ha írom ezeket a bejegyzéseket, röhögő görcsöt kapok tőlük.

Ölel-csókol Emília

A gimiben, minden tanár azon van, hogy megnehezítse a dolgomat de persze ez nem újdonság egy tanulónak sem. Pedig semmit se tettem ellenük. Ha azért haragudnak, mert létezem sajnálattal közlöm, hogy még egy ideig ezen a földön leszek. Minden nap megküzdök azért, hogy el ne aludjak. És akármilyen fura is, de én már a hetedik órát jobban kibírom, mint a legelsőket. A tanárok frissek, mert feltölti őket az érzés, hogy mi, diákok szenvedünk.
Mikor minden órának vége, nagy levegőt veszek, becsapom a szekrényem ajtaját és rohanok az ajtó felé... Mintha az oltárhoz szaladnék... Néha még rózsaszirmokat is odaképzelek, hogy minél szebb legyen!
Sok parkot látok mikor hazafelé tartok és persze délután mindig tele is van az összes, de nem ám öltönyös hapsikkal, hanem csókolózó, taperoló párokkal akiket "nem érdekel" mit gondolnak mások... Ó, ugyan kérlek! Direkt azért vannak nyilvános helyeken, hogy tudassák mindenkivel: ŐK EGYÜTT VANNAK!
Ha, nem vetted volna észre! Bár elég nyilvánvaló, hogy két ismerős nem fogdossa más hátsóját, max ha szegénykék becsápoltak.
Egyszerűen a hányingerem van... Miért kell ezt mindenkinek látni? Ahogy a testük egymáshoz simul és ahogy lenyelik egymást? Romantika kell nekik? Mindjárt odavágom a fejükhöz Shakespeare-t és akkor egy életre elegük lesz belőle! De nem csak a városban kell ezeket látnom. A húgom éppen kapcsolatban van, amit egyszerűen muszáj volt kitenni Facebook-ra. Falják egymást éjjel-nappal és anyu egy szót sem szól... Ja de igen, hogy milyen aranyosak. A fiú állandóan meglepi a testvéremet ajándékokkal és erre elvörösödik és karjába ugrik. Hol a vödör?
Dióhéjban? Tessék:

KATT!


Igen, a végén már csak pislogtam és örültem, hogy még tartott a lábam.

2.part

Sziasztok!
Azt hiszem ezek után a kínos pillanatok után jöhet egy kis részlet az életemből ami minden kedves lány olvasónak ismerős lesz.
Kik a legjobb barátok? Akik veled együtt ugrálnak egy sikeres vizsga, vagy például egy srác számának megszerzése után. Igen, én is ismerek egy ilyen aranyos teremtményt. Vele fogyasztom a zsiráfos zewa papírzsepiket, a koktélokat és együtt fekszünk a fűben vagy éppen az iskolapadokon. De a barátságok elején mindig vannak dombok amikre valahogyan fel kell másznunk. Ilyen például az első fiúkról szóló téma vagy az első szeretlek kifejezés ami a barátnőknél azt jelenti: Már hiányzol és azt hiszem a testvérem vagy.
De ha visszagondoltok ezekre a kis lépcsőkre a barátságotokig akkor bizony viccesnek találhatjátok őket. Emlékszem arra amikor először beszéltünk a "ki tetszik"-es dologról.

Ültünk a suliban a padokon és egyszer csak bevezetés nélkül rákérdezett.
-Ki tetszik neked? -kérdezte kíváncsian.
Ledöbbentem. Hogy a fenébe kérdezhet rá. (rendesen fel voltam háborodva) Mi az, hogy csak úgy rákérdez?! De persze bevetettem egy nagyon közismert választ: Senki!
Na, de mit is gondoltam... Ki az kérem szépen aki ezt beveszi? Szóval rögtön újra rákérdezett és a képembe mászott. Gondolkodnom kellett.... Nem bökhettem neki oda egy nevet... Így hát ez játszódott le a fejemben:
-Most mit mondjak? Úristen... Ha most elmondom akkor jönnek majd a kérdések. Ez rossz ötlet. Valami más? Hm.. Meg van! Megint rávágom, hogy senki. Hátha beveszi! -gondoltam.
És már mondtam is zseniális, hiper-szuper gondolatomat.
Aztán jött egy szemforgatás, és körülbelül ezt a választ kaptam:
-Ki a csudának hiszel te engem? Csak nem gondolod, hogy ilyen analfabéta vagyok? Na gyerünk! Nyögd ki! Nem nagy cucc, és egyébként is nem mondom el senkinek!
Itt aztán be is fuccsolt az Einstein ötletem. Fogalmam sem volt mit tehetnék, berezeltem és egy idióta vigyort vágva megpróbáltam ejteni a témát. Hogy mi történt? EZ történt:


Erre katt rá!


Hát igen... Áhhh... a barátság. Máskor én is használom ezt a trükköt: sírás. Szép munka volt nem igaz? Azóta ezeket a dolgokat simán kezeljük, röhögve elmondjuk és aztán kivesézzük még a legapróbb részleteket is.


Köszönöm a design munkát Hallie Sanfordnak és a figyelmet!:)
INFÓ: Új modulokat, oldalakat találsz jobb oldalon ha van kedved írj kérdést, üzenj a chat-be vagy iratkozz fel!

1.part

Üdvözlök mindenkit a blogomon!:)

Vannak olyan kellemetlen pillanatok az életemben, amikor még én is elcsodálkozom, hogy hogy lehetek ilyen szerencsétlen. "Rajtam senki sem tud túltenni!" -szoktam mondogatni. Ezek a kis "balesetek" általában a nagy világ szeme láttára történnek, ezért nem is félek megmutatni nektek párat.
 

Az első részben, azt a helyzetemet mutatom be, amikor a szituáció a következő:

Bejön nekem egy srác a gimiből. Egyszerűen mikor meglátom, a számban lévő málnás cukorka megakad a torkomon és majdnem megfulladok. Hát a sors összehoz minket egy év alatt és már másodikban együtt bulizunk. Aztán még egyszer és még jó párszor. Nagyon jóba leszünk de az érzés, hogy szeretem ugyanúgy meg van. Csak még nem mondtam el neki. Aztán az egyik este közeledünk mind ketten és úgy gondolom érdemes lenne most feltenni egy fontos kérdést, a bűvös: "Lehetne köztünk valami?" kérdést. És ezek után, hogy mi történik? Nézd csak meg a saját szemeddel!:

Ez az én formám! Ezt nevezem én szuper estének. Hogy elvágtam-e magam nála? Biztos vagyok benne. Azóta sem hívtam és nincs is szándékomban.

Deee tisztázzuk mi is történt bennem mikor megadta a HELYTELEN választ.

Átúsztam a tengert, megmásztam több millió hegyet, átszaladtam a tűzön (de persze a valóságban ezek a vodkák voltak) és mikor mindennel végeztem benyögi, hogy: hát rossz helyen kopogtattam. Hmm...Nem rossz!

Köszönöm a figyelmet! És köszönöm a trailert Ádler Dzsennának!:)
Ha tetszett iratkozz fel vagy kommentelj bátran!